A hetvenes években valahol a bús, kietlen, homokos Dél-Bánátban új szórakoztató zenei irányzat kelt életre. Hívták-hívják lakodalmas rocknak, Bugyi-rocknak, az első – akár emblematikus – zenekarának pedig a Bugyi testvérekből álló 3 + 2 tekinthető. Népmesébe illő történetről van szó, ugyanis a Bugyi testvérek hárman vannak. Voltaképpen Bugyi János, az ürményházai (Jermenovci) kocsmáros tehet az egészről, aki két fiának, Gyulának és Jancsinak is villanygitárt vett valamikor a hatvanas években, hogy ne csak a hagyományos tamburán szaggassák a húrt. A fiúk kezdetben a papa kocsmájában, majd bálokon és lagzikban muzsikálták az öreg zenészektől eltanult repertoárt, ami a lakodalmakban közkedvelt nótákból, csárdásokból állt, de néha jöhetett a rockzene is, úgyhogy háromnyelvű volt a produkció: magyar, szerb,angol. A 3 + 2 együttes karrierje azonban a nyolcvanas évek elején indult el. Sikerük egyik nyilvánvaló oka az volt, hogy modernebb, divatosabb elektronikus hangszereken játszották az egyébként közismert dalokat. Aztán a fiúk gyerekkori álma is valóra vált, miután egy szabadkai stúdióban elkészítették első lemezük anyagát. A nagy lemezkiadók viszont csak akkor adták volna ki az anyagot, ha lemezükre biztos megrendeléseket szereznek a zenészek. Ez bejött, miután az egyik szabadkai árus üzent zágrábi cégének, hogy ő maga vagy tízezret kapásból el tudna sózni. A lemez megjelent, és egymillóötszázezer példányt adtak el belőle. Később az is kiderült, hogy nem csak a vajdasági magyarok veszik a 3 + 2-t, hisz már az első lemezből több ment el, mint ahány vajdasági magyar összesen volt, így aztán nem csoda, hogy a 3 + 2-lemezek a legkeresettebb magyarországi csempészcikké is váltak. A zenekar – 1986-ban már “live show” formában is megjelent, 1987 februárjában pedig már a Budapest Sportcsarnokban adott koncertet.